Kedves Látogató!
Mindenekelőtt üdvözlöm oldalom, nagy örömömre szolgál, hogy megtalált!
Napjainkban a biztosítás szó egy mumus, negatív értelmet kapott kifejezés, ami véleményem szerint nagyon rossz dolog.
Az oldalt is azért hoztam létre, hogy kicsit próbáljak változtatni ezen a személeleten.
Mostanában eljutottunk odáig mind gazdaságilag mind politikailag, hogy az emberek nem várhatják mindenben - vagy talán semmiben - az állam segítségnyújtását. Gondolok itt egészen kicsi kortól az egészen idős korig.
Tekintsük csak át életünk legfőbb állomásait:
Már a gyermek születésekor is meglehetősen csekély támogatást kap az édesanya ahhoz, hogy a csecsemőnek mindent megadjon. Beláthatjuk, hogy a 12 ezer forintos családi pótlék és a 25 ezer forintos GYES nem éppen az a pénzösszeg, melyből a kisgyermeket könnyű felnevelni, miközben az anya fizetése is kiesik évekig.
Ebből a néhány éves szünetből aztán adódik is a következő nehéz élethelyzet - édesanyának vissza kell, kellene kerülnie a munkaerőpiacra. És azonnal szembesül a problémával: kisgyerekkel, 3 év kihagyás után, egyszerűen nem akarják alkalmazni.
Észre sem vesszük, máris ott tartunk, hogy a cseperedő gyermek 14-18 éves lesz. El kellene indítani az életben, vagy segíteni a továbbtanulását.
Jelen kilátások szerint nem sokáig használható már a felsőoktatás szintjén az ingyenes oktatás kifejezés, ezt már most is gyakran felváltja a költségtérítéses jelző. Igenám, de miből is fogjuk kifizetni a gyerkőcnek a havi 80-100 forintot a tanulásra, lakhatásra, megélhetésre, stb?
Kicsit fellélegzünk, gyermekünk felnőtté vált, diplomáját lobogtatja a kezében, jó esetben talál vele állást és elindul a nehéz ösvényen, élve a saját életét. Néhány év múlva pedig családot alapít. A két fiatalnak esélye nincsen néhány év alatt annyi pénzt összegyűjteni, hogy egy saját otthont vegyenek, építsenek maguknak.
Így hát jön a szülői segítség újra, hogy együtt teremtsék meg az új otthont.
S máris a következő sarkallatos ponthoz érkeztünk, lassan nyugdíjasok leszünk. Igen ám, de miből fogunk élni? Abból amit az állam talán-talán kifizetget nekünk valahogy, na abból biztosan nem, vagy nagyon nehéz körülmények között...
Gondolatmenetemmel természetesen nem az volt a célom, hogy megijesszem Önt kedves olvasóm! Inkább rávilágítani akartam annak fontosságára, hogy felismerjük, igenis, szükségünk van arra, hogy félretegyünk néhány ezer forintot minden hónapban, mert mindig lesz a jövőben olyan esemény, amihez ezek az ezer forintok egyben nagyon nagy segítséget jelentenek majd!
Ha még mindig itt van kedves Olvasóm, és nem zárta be ez a lapot, azt jelenti, Ön valóban egyetért velem ebben, és felismerte ennek fontosságát!
A következőkben igyekszem bemutatni a lehetőségek széles körét, mellyel egy-egy nem várt vagy éppen nagyon várt eseményre fel tud készülni!
Természetesen ezeket mélységében itt nincsen lehetőségem részletezni. Ahhoz, hogy ezen lehetőségek közül Ön valóban az igényeinek megfelelőt kapja, a személyes találkozás, beszélgetés szükséges!
Az elérhetőségeimet külön menüpontban találja!